Fordítás, avagy tapasztalatok a konstruktív dühről

2017. 11. 13.
Valamikor 2012-ben ültem a számítógépem előtt, és homályba vesző motivációktól vezérelve beírtam a youtube keresőbe, hogy nonviolent communication. Az első találatra rákattintva egy piros inges pasi beszélt, gitározott, bábozott. Úgy emlékszem, csak szörföztem a neten, csak valami benyomásra vágytam, csak 1-2 percet akartam belehallgatni, mi is ez az egész. Aztán azon vettem észre magam kb. 20 perc után, hogy transzban ülök, ámulok, döbbenek folyamatosan. Egy hang hangosan üvöltött bennem: ezt nekem eddig miért nem mondta senki? Amiket hallottam alapjaiban rengette meg a világomat, és tudtam, hogy én erről többet szeretnék megtudni, és hogy szeretném a saját belső világomat az elmondott elvek alapján átalakítani. Ez akkor nem tűnt olyan nagy feladatnak, de mint kiderült, nem is olyan egyszerű mindez.

2012-ben megkerestem, hogy kinél lehet tanulni erőszakmentes kommunikációt Magyarországon. Rátaláltam Rambala Évára és Jónai Éva Havára. Évánál is voltam bemutatón, Havánál is jártam tréningnapokon, aztán egyre több időt töltöttem Havánál, próbáltam tanulni, fejlődni, változni. Utánanéztem a neten, hogy milyen anyagok vannak fent. Találtam hanganyagokat, videókat, többek közt rátaláltam a piros inges előadásra is. Úgy találtam, hogy Marshall Rosenbergnél nem tudja senki bemutatni az erőszakmentes kommunikációt. Ki más tudná ezt jobban, mint az, aki megalkotta ezt a rendszert, módszert, tudatosságot?

És ekkor dühös lettem. Dühös lettem Havára és Évára. Dühös lettem, mert az volt bennem, hogy itt ez a csodás internet, lehetne terjeszteni ezeket a nagyszerű elveket és gyakorlatokat, és ők évekig nem tették fel a netre ezeket az anyagokat, nem fordították le, holott mennyire segíthette volna az EMK terjedését, ismertségét. A bennem akkor levő dühöt és ítéleteket már megdolgoztam, és nyomuk sem maradt. Az EMK segített abban, hogy rálássak az ítéletek mögötti szükségletekre: szerettem volna, ha könnyen hozzáférhető mindenki számára ez az élvezetes, izgalmas, tartalmas videó anyag. Szerettem volna, ha terjed a számomra oly nagyra becsült értékrend. Szerettem volna, ha ingyen minél több emberhez eljut. Szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy mások hatékonyabban tanulhassanak. Hogy hiteles forrásból szerezhessenek információkat. Lecsupaszítva milyen szükségletekre találtam rá? Hatékonyság, egyszerűség, tanulás, közös értékrend, és valószínűleg lehetne sorolni.

Azt is nézegettem, vajon miért nem készítették el a fordítást az általam nagyra becsült magyar oktatók. Megtehettem volna, hogy személyesen rákérdezek, de nem tettem, hogy miért, már nem tudom. De vannak tippjeim, hogy miért nem készült el addig. Egyrészt ez technikai tudást igényel, mely talán nekik nem volt meg. Másrészt jogvédett anyagokról volt szó, és ezen jogok megszerzése nagyon bonyolult tud lenni. Nagyon sok munkát jelent egy videó lefordítása és különösen a feliratozás elkészítése, és amennyire tudom, rengeteg munkával voltak elhavazva. Szóval akkoriban ott álltam dühösen, részben látva a szükségleteimet, részben nem. Oktatóim szükségleteit, mely meggátolta őket a fordítás elkészítésében pedig valószínűleg sokkal kevésbe láttam. Különben nem lettem volna dühös.

De a destruktív, puffogó dühöt sikerült konstruktív, alkotó, energiát adó dühbe fordítani. Ha nem csinálja meg senki, majd megcsinálom én! Bár olyan nagyon nem tudok jól angolul, de sokat hallgattam Marshallt, a videót már ronggyá néztem, azt gondoltam, talán sikerülni fog. Dühöm szép lassan oszlott, és helyébe eltökéltség, tettvágy lépett.

Írtam a nemzetközi erőszakmentes kommunikációs központnak, hogy segítsenek kapcsolatba lépni a jogtulajdonosokkal. Szerettem volna, amennyire lehet tiszteletbe tartani azt, hogy ők dolgoztak a videók elkészítésével, nem szeretném felhasználni munkájukat az engedélyük nélkül. Vártam, vártam, választ viszont nem kaptam.

Elgondolkodtam, mi lehetett a videók elkészítésének célja? Egyrészt terjeszteni szerették volna az erőszakmentes kommunikációt a világban. Ha megcsinálom a fordítást, ezzel csak hozzájárulok, eddig minden rendben. Viszont lehet, hogy anyagi hasznot is reméltek mindettől, és ha én ingyen elérhetővé teszem a neten, akkor sértem az érdekeiket. Gondolkodtam, vajon mennyi hasznot remélhetnének egy ilyen fordításból, ha átadnám nekik? Van-e esély arra, hogy forgalmazni szeretnék a videót Magyarországon? Abba is belegondoltam, hogy mikor az egész elkészült, még nem lehetett a neten videókat közzétenni. Lehet, hogy ha most készítenék az anyagot, akkor simán feltennék a youtube-ra, és hagynák, hogy bárki megnézhesse. Végül arra jutottam, hogy lefordítom, felteszem a netre a videókat, és ha később bárki reklamál, akkor majd leveszem. Ha jogi lépéseket tesz, akkor pedig vállalom a felelősséget. Az fontos szempont volt számomra, hogy ha a tulajdonosok nem keresnek pénzt ezzel, akkor én se keressek. Ezért a videókon kikapcsoltam a hirdetések megjelenítését, egyrészt, hogy ne zavarják a nézőket, másrészt, hogy én nehogy közvetlen jövedelemre tegyek szert olyan videókból, melyet nem én készítettem. Így hát nekiálltam a fordításnak, ami sokkal nagyobb feladatnak bizonyult, mint amilyennek gondoltam. De az igazán nagy feladat a feliratok elkészítése volt. Nem gondoltam, hogy ennyit kell tökörészni azzal, hogy akkorra legyen időzítve a szöveg, amikor tényleg beszél, aki mondja az adott mondatot. Körülbelül annyi ideig jelenjen meg a felirat, ameddig kell. Több hónapig dolgoztam a 4 részen, segítséget kaptam Jónai Éva Havától és Merényi Marianntól, melyeket ezúton is köszönök.

Azt gondolom, ez a fordítás egy fontos erőszakmentes kommunikációs tanulás is volt számomra. Megéltem a dühömet, az ítéleteimet. Miután az ítéletek mögé néztem, azok szétfoszlottak. Egyrészt ráleltem a szükségletekre, melyek összekapcsoltak azokkal az emberekkel, akikre dühös lettem. Másrészt a dühből fakadó energia segített abban, hogy cselekvésbe forduljak, és tegyek azért hogy a meglelt szükségleteim kielégüljenek. Fontos tapasztalás volt abban, hogy a düh csak figyelmeztet arra, hogy itt valami fontos van, érdemes mögé nézni. Mióta felkerültek a videók, sokan köszönik meg, hogy elérhető lett így számukra az előadás. Mindig örülök ilyenkor, hogy célba ért az erőfeszítés. A 4 videót összesen több mint 100.000 alkalommal nézték meg. Több mint egymillió percig nézték az emberek a videókat. Nem tudom, mekkora nézettségre számítottam a publikáláskor, de ekkorára biztosan nem.
nagyonzoli.hu | login