Mosolyogj, ha beléd rúgok! - gondolatok az érzelmi biztonságról

2018. 05. 14.
A napokban valaki azt mondta nekem, hogy szüksége van érzelmi biztonságra. Pontosabban nem is így mondta, hanem úgy, hogy van olyan szükséglete, hogy érzelmi biztonság. Erőszakmentes kommunikációs megszállottként azonnal bekaptam a horgot. Nem hagyott nyugodni a kérdés, mit gondolok arról, hogy vajon van-e olyan szükséglet, hogy érzelmi biztonság?. És ha arra jutok esetleg, hogy nincs ilyen szükséglet, vajon meg tudom-e tippelni, hogy mire gondol a másik ember akkor, mikor azt mondja, hogy érzelmi biztonságra vágyik?

Megdöbbentem, hogy mikor megpróbáltam megtippelni, hogy mire gondol a másik, elég ítélkezés szagú elképzeléseim lettek. Elkezdtem félni attól, mire is gondolhat valaki, aki ilyet kér. Ezek jutottak eszembe:

Hadd legyek érzelmileg szabad! Hadd érintsenek meg a dolgok, hassanak rám teljes erővel, élhessem át ezeket teljesen. Lehessek ezektől feldúlt, kétségbeesett, felháborodott, dühös, ez téged ne ijesszen meg! Maradj velem! De nemcsak hogy maradj velem, hanem támogass, segíts! És nem csak hogy támogass, maradj empatikus, együttérző, békés, kiegyensúlyozott. Akkor is, ha éppen veled van bajom. Hadd osszam meg pont veled a veled kapcsolatos ítéleteimet, problémáimat, nehézségeimet úgy, ahogy megélem őket. Ne kelljen válogatnom az eszközökben, kifejezésmódokban. Bömbölhessek, ordíthassak, zokoghassak, te maradj nyugodt, fogadd be, hallgasd meg, hogy mi van velem.

Az az ijesztő ebben, hogy gondolkodom, hogy igent mondjak egy ilyen kérésre. Szeretnék empatikus és együttérző lenni, és pont ezt kérik tőlem, miért ne mondanék igent? Aztán felsejlik, hogy mitől is aggódom: hol vagyok ebben én? Hol van az én határaim tiszteletben tartása? Mi van, ha nem egy empátia-szuperhős vagyok, hanem csak egy közönséges földi halandó korlátokkal, határokkal, adott képességekkel. Nem tudom garantálni, hogy mindig ott tudok lenni empatikusan. Mi van, ha pont akkor leszek én is zaklatott, mikor a másik az? Ha pont akkor nem tudok empatikus lenni, mikor a másik a leginkább vágyik rá?

Még valami megijesztett, még egy kérést véltem hallani:

Ne csinálj olyat, ami engem felzaklat! Úgy éld az életed, hogy képes legyél elbánni a nehézségekkel. Ne hozd ide nekem azokat a nehéz csomagokat, melyeket nehezen bírsz el! Legyél képes megbirkózni a nehézségeiddel! Dolgozd meg magad, és nekem hozd a mosolygós, nyugodt, kiegyensúlyozott éned. Kapcsolatunk számomra támasz, energiaforrás legyen.

Szóval nem elég, hogy a másik azt kéri, hogy ha neki nehéz, akkor nekem ne legyen az, és tudjak ilyenkor segíteni, hanem azt is, hogy ha nekem nehéz, azt ne cipeljem be a kapcsolatba, azzal tudjak elbánni magam. Durván lecsupaszítva: én legyek az ő támasza, de az én támaszom én magam legyek.

Ha így lecsupaszítom, válaszom világos az ilyen kérésekre: kérlek keress magadnak mást egy ilyen kapcsolathoz! Én nem vágyom ilyenre.

És akkor még egy pár mondat, amit hallani vélek:
Rendben, de miért jutnak eszembe ilyen gondolatok? Hogy a másik esetleg ilyesmit vár, amikor érzelmi biztonságot emleget?

Na ez a kérdés nyugtalanít csak igazán. Mert oly könnyű lenne azt mondani, hogy láttam már ilyet. Persze másoknál láttam ilyet. És ha ez részben igaz is, a másik rész az igazán fájdalmas: időnként én is vagyok ezzel ám így.

Gondolatban kérek ilyeneket: mosolyogj sokat, úgy szeretem, ha mosolyogsz! Ami mögött kicsit az van: alakítsd valahogy úgy az életed, hogy nekem a mosolyod jusson. Vagy épp ilyesmit: ne kérj tőlem olyat, ami nekem nehéz. Legyen a kapcsolatunk számomra csupa elsősorban könnyed, örömteli együttlét! Legyél a támaszom, de engem ne terhelj!

Hallok tehát olyan elvárásokat az érzelmi biztonság kifejezés mögött, melyek nyugtalanítóak, felkavaróak, és melyeket ha tőlem vár el valaki, inkább odébb megyek. De vajon nekem szükségem van érzelmi biztonságra? És ha igen, vajon mit értek alatta? Na, akkor most összeszedem magam, és megpróbálom megfogalmazni. Amikor azt mondom neked, hogy érzelmi biztonságot szeretnék ebben a felnőtt-felnőtt kapcsolatban, akkor valami ilyesmire gondolok:

Szeretném megélni és kimutatni szabadon az érzéseimet. Ha valami megérint a világban vagy a kapcsolatunkban, szeretnék rá reagálni. Megmutatni, mi van bennem. Szeretném, ha ez számodra is látható lenne. Szeretném, ha ilyenkor velem maradnál. Ha nehéz is hallani, hogy mi van bennem, kérlek próbálj velem maradni. Próbáld hallani, mi érintett meg, és hogyan mozgat ez engem. Ha annyira nehéz hallanod, hogy nem tudsz maradni, kérlek dolgozz azon, hogy vissza tudj jönni. Tegyél erőfeszítést a kapcsolatért. Úgy, ahogy én is erőfeszítést fogok tenni azzal, hogy számodra könnyebben hallható legyen, amit mondani akarok. Ha ítéleteim vannak rólad, megpróbálom azokat megérteni. Megkísérlek rálátni, hogy hol mozgatnak ezek engem. Olyan formában próbálom elmondani, mely őszinte, nem takarja el az igazságot, de nem a minősítéseimről akarok beszélni, hanem hogy mi hiányzik épp most nekem ebben a kapcsolatban. Elvégzem a belső munkát, ha van rá erőm, hogy könnyebben legyek hallható, érthető, befogadható. Ha kérek tőled valamit, világosan fogalmazom meg. Ha visszakérdezel, erőfeszítést teszek, hogy megértsem, mire vagy kíváncsi, magamba nézzek, és a leginkább őszinte választ adjak. Ha nem merem megmutatni, hogy mi van bennem, erőfeszítést fogok tenni azért, hogy ezt ki tudjam mondani.

Huhh, most levegőt veszek. Talán van még tovább, talán lényeges részek kimaradtak, de a lényeg még hátra van. Magától értetődik, hogy mindezt kölcsönösen értem, minden mondat megfordíthatóan is igaz.

Nem írom végig, de egyértelmű, hogy szeretném, hogy megéld, és kimutasd az érzéseid. Minden erőfeszítést meg fogok tenni, hogy ha nehéz is hallani, amit mondasz, maradni próbálok, érteni, átélni mindazt, amit megosztasz. Ha nem bírom, és elmenekülnék, küzdeni fogok azért, hogy vissza tudjak térni. Ha mégsem sikerül, szólni fogok erről. Kéréseid meghallgatom, és igent mondok rájuk, ha szívből tudom megtenni amire kérsz. És folytathatnám…

Ahogy leírtam, világossá vált, hogy bár ilyen kapcsolatokra vágyom, egyetlen olyan kapcsolat sincs az életemben, melyben ez maradéktalanul megvalósulna. Szeretnék mindebben fejlődni. Ha már megfogalmaztam, hogy mit jelent számomra az érzelmi biztonság, akkor szeretném, ha olyan kapcsolataim lennének, melyekben ezekre kölcsönös törekvés van.

Annyira megmozgatott a téma, hogy trénertársammal, Szentpéteri Juliannával meghirdettünk egy tréninget, melyet az érzelmi biztonság köré szerveztünk. Ha te is szívesen néznél magadba, hogy vagy mindezzel, hogy éled az életed, hogy éled a kapcsolataid, hogy valósul meg ezekben az érzelmi biztonság, akkor tarts velünk!
Ha tényleg szeretsz, akkor megteszed!

Erőszakmentes kommunikációs workshop »
nagyonzoli.hu | login