Erőszakmentes közösségek

2018. 01. 15.
Sokszor megütközöm, ha valaki azt mondja általánosításként: 'a természeti népek...'. Az ilyen kijelentéseket, mint: 'a természeti népek közt is van háború', 'köztük is van erőszak' leginkább arra használjuk, hogy elfogadhatóvá tegyük saját társadalmunk hiányosságait, és arra a következtetésre jussunk, hogy az erőszak, a háború mélységesen emberi dolog, nem tehetünk ez ellen sokat, mindig is volt erőszak, és mindig is lesz.

Holott hatalmas különbség van a természeti népek életmódja közt. Akár két egymáshoz nagyon közel élő törzs élete is lehet alapjaiban különböző. Az egyikben elfogadottak az egyenlőtlenségek, a harc, az erőszak, míg más népeknél ezek szinte ismeretlenek.

Vannak közösségek, melyek akár több száz vagy talán több ezer éve is élnek békességben, és minimális erőszak van jelen a hétköznapjaikban. Nagyjából 20 antropológusok által vizsgált, és erőszakmentesnek leírt közösség alapján megkísérlem összeszedni, hogy mi a kulcs életmódjukban, hogyan tudják megvalósítani az erőszakmentes együttélést. A vizsgált erőszakmentes közösségek: amish, batek, birhor, buid, chewong, fipa, gwi, ifaluk, inuit, juhoansi, kadar, ladakhi, lepcha, malapandaram, mbuti, nubian, paliyan, piaroa, semai, tahiti, yanadi.

Sok apró erőszakmentességi praktikájuk van, mely elősegíti, hogy a lehető legkevesebb erőszakot kelljen megélniük. Ezeket leginkább az alábbi csoportokba sorolhaltjuk:
Összeírtam az egyes csoportokba sorolható leginkább alkalmazott praktikákat. Minden közösség kicsit más, nincs olyan, mely az leírtak közül mindet alkalmazza, sőt van, amelyik csak egyet-kettőt, de van olyan is, mely egészen sokat.

Viszony a gyerekekhez

A csecsemőket nagyon sokat ölelgetik, sok a testi érintés, simogatás, dédelgetés. A gyerekeket nem ütik meg, fizikailag nem bántalmazzák. Nem büntetik meg őket, ha nem úgy viselkednek, ahogy szeretnék. Nem tanítják őket túl sokat, a gyerekek a maguk ütemében tanulnak. Nem mesélnek olyan meséket, melyekben erőszak van. Hiányoznak a versenyszerű játékok az életükből, nincs versenysport, élsport. Játékaikat az együttműködés jellemzi.

Életmód, gazdasági, közösségi viszonyok

Életmódjukra jellemző, hogy sokat dolgoznak együtt. A vadászat, halászat, mezőgazdasági termelés olyan tevékenységek, melyekben kulcsfontosságú az együttműködés. Nagy jelentőséggel bír a közös tulajdon, sok esetben fontosabb, mint a magántulajdon. A vezetőnek nincsenek előjogai, csak egy tagja a közösségnek. Egyes esetekben a vezető teljesen hiányzik.

Hitvilág

Hitük tiltja az erőszakot, egyes esetekben minden formáját, még az önvédelmet is. A béke az egyik legnagyobb érték számukra. Mítoszaik nem nagy hősökről, győztes háborúkról szólnak, hanem a közösségért aktívan tevőkről, nem a bátorság, hanem az együttműködés a fő érték.

Nemek közti kapcsolatok

A nemek viszonyát az egyenjogúság jellemzi, a házasság is egyenrangú felek kapcsolata. El lehet válni, és új házasságot lehet kötni. A női munka is ugyanolyan elismert, mint a férfi munka.

Konfliktuskezelési módszerek

Nem annyira a többségi demokrácia, mint inkább a konszenzusos döntéshozatal a jellemző. Arra törekszenek, hogy ha valaki nem ért egyet valamivel, akkor megtudják, mi az elégedetlenségének oka, és olyan megoldást találjanak, mely mindenki számára elfogadható. Ha a vitás kérdésekben nem képesek egyességre jutni, akkor még mielőtt nagyon elmérgesedne a helyzet, a csoportok elválnak egymásra rövid, vagy akár hosszú időre.

Viselkedés, értékrend

Teljesen elfogadott, hogy ha megtámadják őket, akkor elmenekülnek. A bátorság nem érték, inkább őrültnek nézik, aki bátor, és erőszakkal szembefordul egy fenyegetésnek. Az önérvényesítés az önmegvalósítás helyett inkább a közösségre irányítják figyelmüket.

Nyelvhasználat

Egyértelműnek tűnik, hogy nem azért erőszakmentesek, mert ilyen a nyelvük, hanem azért ilyen a nyelvük, mert erőszakmentesek. Azért nagyon izgalmas megvizsgálni, hogy milyen nyelvi sajátosságok lelhetőek fel náluk.

Egyes szavak teljesen hiányoznak a nyelvből, például háború, vagy büntetés. A nyelv nem alkalmas arra, hogy minősítsünk valakit, például nincs arra kifejezés, hogy 'bunkó vagy', csak azt lehet mondani: 'ahogyan most viselkedsz, az alapján bennem ilyen érzés van'. Sokkal inkább jellemző a nyelvükre az 'én üzenet', magukról beszélnek, a saját érzéseikről, illetve arról, hogy mire lenne szükségük. Kifinomultabb a nyelvük a düh leírására, és ezáltal a kezelésére.
Ha többet akarsz olvasni a témáról, és tudsz angolul, akkor a peaceful societies oldalon megteheted.
nagyonzoli.hu | login