A bocsánatkérésről egy sajtóközlemény kapcsán

2018. 02. 01.
Valami történt a múltban, ami elsüllyedt, majd a felszínre került. Ez a valami egy autóban történt egy férfi és egy nő közt. Sárosdi Lilla húsz év múlva előállt a történettel, és elmesélte, hogy Marton László színházi rendező egy autóban szexuálisan zaklatta. Részletesen lehet az ügyről itt olvasni.

Marton László eljuttatott egy közleményt az MTI-hez, mely bejárta a magyar sajtót:

Az elmúlt napokban napvilágot látott, személyemet érintő hírek mindent összetörtek körülöttem. Nem kímélték sem a családomat, sem a munkámat, sem önnön magamat. Igyekeztem egész életemben teremteni, alkotni és átadni. Mindez most megsemmisült, olyan - nagyrészt névtelen - közlések alapján melyekben egyoldalú értékelések is találhatók.

Pályám során arra törekedtem, hogy másokat ne bántsak, hanem segítsek. Úgy a színpadon, mint azon kívül. Soha nem akartam egy másik embert megalázni.

Most megértettem, hogy vannak, akik azt gondolják, úgy érzik, hogy oly módon közeledtem hozzájuk és olyat cselekedtem, amivel megsértettem őket.

Ezúton üzenem minden névvel vagy név nélkül megszólaló személynek, hogy bocsánatot kérek, ha olyat tettem vagy úgy viselkedtem, amivel megsértettem, nehéz helyzetbe hoztam őket. Tisztelettel kérem bocsánatkérésem elfogadását.

Bocsánatkérésem mellett, továbbra is a Vígszínház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendelkezésére állok, hogy hallgassák meg vezetői, rendezői és tanári működésemmel kapcsolatban a társulat tagjait, a színház dolgozóit, valamennyi volt és jelenlegi tanítványomat.


A sajtó ezt a közleményt bocsánatkérésnek nevezte.

A bocsánatkérésről szeretnék most írni. Arról, hogy milyen szerintem egy bocsánatkérés. És milyen nem. Nem arról szeretnék írni, hogy Marton Lászlónak mit kellett volna írnia. Az ő szövegét felhasználva szeretném végiggondolni, hogy milyen a bocsánatkérés kultúránk. Vajon tudjuk-e, hogy ez mit jelent. Bocsánatot kérni. Vajon tudom-e, hogy mit jelent. Érzem a feszültséget, a szégyen árnyékát magamon, hogy én sem tudom, hogy kell ezt csinálni. Megkísérlem. Persze könnyű nekem, most csak elméletben gondolkodom, milyen más lenne, ha egy saját cselekedet állna a háttérben. Valami, amivel vádolnak. Valami, ami miatt szégyenkezhetem. Talán azért gyakorlok, hogy ha az élet olyan helyzetet ad, képes legyek úgy megtenni, ahogy szeretném.

Nézzük az 5 bekezdést.

Az elmúlt napokban napvilágot látott, személyemet érintő hírek mindent összetörtek körülöttem. Nem kímélték sem a családomat, sem a munkámat, sem önnön magamat. Igyekeztem egész életemben teremteni, alkotni és átadni. Mindez most megsemmisült, olyan - nagyrészt névtelen - közlések alapján melyekben egyoldalú értékelések is találhatók.

Ez a 4 mondat arról szól, hogy most a bocsánatkérőnek milyen nehéz. Szörnyen érzi magát, mert a családja másként néz rá, mert összetörni látja az életművet, melyet alkotott. Mit keresnek ilyen mondatok egy bocsánatkérésben? Egy bocsánatkérő elvileg odafordul a másikhoz, és ahhoz próbál kapcsolódni, ami a másik számára nehéz. Nem magáról kezd el beszélni. A saját nehéz érzéseiről. Empátiát kér a bocsánatot kérő a másik féltől? Itt valami elkeveredett. Szerintem a fenti mondatokból semminek nincs helye egy bocsánatkérésben.

A következő bekezdés:

Pályám során arra törekedtem, hogy másokat ne bántsak, hanem segítsek. Úgy a színpadon, mint azon kívül. Soha nem akartam egy másik embert megalázni.

Ismét önmagáról beszél, a saját szándékairól. Nagyon fontos megkülönböztetni a szándékot a hatástól. Egyik fontos eleme a bocsánatkérésnek, hogy korábban csak a szándékot látta az elkövető fél, és a bocsánatkérés pillanatában felfedezi a hatást. Erről a hatásról kellene írni, nem a szándékról. Ezáltal csak felmentést remél, hiszen ő megmutatja, hogy milyen szándékai voltak úgy általában az életben, így biztosan ebben a konkrét esetben is. Így hát számomra ezek a mondatok is törlésre kerülnek.

A szöveg folytatódik.

Most megértettem, hogy vannak, akik azt gondolják, úgy érzik, hogy oly módon közeledtem hozzájuk és olyat cselekedtem, amivel megsértettem őket.

Ez a mondat számomra biztatóan kezdődik. A 'Most megértettem' egy nagyon fontos része számomra egy bocsánatkérésnek. Hiszen arról szól, hogy változás állt be. Valóban másként látja a dolgokat, mint korábban. Ez a változás számomra a bocsánatkéréshez elengedhetetlen. Sajnos a mondatból azonban kiderül, hogy csupán arról van szó, hogy már érti, hogy mások számára az amit csinál, mást jelent, mint számára. Tehát ő nem látja másként a saját cselekedeteit, csupán azt kezdi el látni, hogy mások másként ítélik meg. A ’Most megértettem’ rész számomra maradhat, a többi viszont megy a kukába.

A következő rész

Ezúton üzenem minden névvel vagy név nélkül megszólaló személynek, hogy bocsánatot kérek, ha olyat tettem vagy úgy viselkedtem, amivel megsértettem, nehéz helyzetbe hoztam őket. Tisztelettel kérem bocsánatkérésem elfogadását.

Ebben a mondatban is van egy fontos részlet: 'Bocsánatot kérek'. És csodás is lenne, ha nem lenne mögé dugva egy pici szócska, mely mindent megváltoztat. Ez a pici szócska a 'ha'. Ha elkövettem valamit, akkor bocsánatkérésem elfogadását kérem. Nincs beismerés. Nincs felelősségvállalás. Csupán lehetőség azok számára, akik a viselkedését sértőnek találják, hogy találjanak egy bocsánatkérést ebben az üzenetben. A ’Bocsánatot kérek’ maradhat, a többi sajnos nem ment át a cenzúrámon.

Következik a befejezés.

Bocsánatkérésem mellett, továbbra is a Vígszínház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendelkezésére állok, hogy hallgassák meg vezetői, rendezői és tanári működésemmel kapcsolatban a társulat tagjait, a színház dolgozóit, valamennyi volt és jelenlegi tanítványomat.

Végül pedig vágyak megfogalmazása következik: szeretnék továbbra is dolgozni. Úgy, mint eddig. Szeretném, ha mi sem változna. Tegyenek erőfeszítéseket azért, hogy kimossanak engem a vádak alól, és miután megtisztultam, folytathassam csodás pályámat. A problémás tettről szó sem esik, a másik fél említésre sem kerül.

Mi maradt hát a mondatokból? Most megértettem. Bocsánatot kérek.

Számomra már ez a négy szó is erőteljesebb, reményt adóbb mint az eredeti 150 szó. De mit lehetne még beletenni, hogy erősebb, kifejezőbb legyen? A bocsánatkérés számomra egy megváltozott lelkiállapot leírása. Egy folyamat megmutatása: mi változott meg bennem, hogyan látom másként a dolgokat, mint korábban, hogyan tudok másként kapcsolódni a másik emberhez, mint korábban. A bocsánatkérésnek tartalmaznia kell a felelősségvállalás részt, és az együttérző részt. Persze csak akkor, ha ez valóban megtörténik belül, ha mindez őszinte, és nem csak kirakat.

Hogyan épül fel egy számomra könnyebben olvasható bocsánatkérés? Az első rész azzal indul, hogy elismerem a közös élményt. Valóban megtörtént, ami történt. Olyan részletek is, melyekre nem szívesen nézek rá. Itt egy kicsit elbizonytalanodom, mert ha részletekbe belemegyek, az olyan, mintha a fájdalomba vinném esetleg vissza a másikat, amik az eseményhez kapcsolódnak. Mégis azt gondolom, hogy fontosabb az elismerés, annak elismerése, hogy ez valóban megtörtént a másik esetleges kímélésénél ebben az esetben. Tehát ez valahogy így hangzik ebben az esetben: Beismerem, hogy 20 évvel ezelőtt egy autó hátsó ülésén péniszemet elő véve orális szexuális érintkezésre akartam rávenni önt.

Nincs mellébeszélés, nincs mentegetőzés, hogy ezt, meg azt gondoltam. Ez meg az volt a szándékom. Csak szikár tény, és ennek elismerése. Belátom, hogy az akkori közeledésem nem volt megfelelő. Hiányzott belőle a tisztelet, az egyenrangúság, a kölcsönösség.

Az, hogy felismerem az értékeket, melyeket fontosnak tartok az életben, de ebből a helyzetből hiányoztak, és azért hiányoztak, mert én nem figyeltem ezekre, szintén nagyon fontosak. Talán egybeesik azzal, ami a másik félnek is hiányzott a helyzetből. Talán lesznek közös pontok. Ez megkönnyebbülést hozhat a másiknak, ha felismeri, hogy valóban ez volt, ami hiányzott! Most húsz év távlatából látom, megértettem, hogy mennyi szenvedést, gyötrődést, kínt okozott ez a jelenet az ön életében. Sajnálom, hogy olyat tettem önnel, mely ehhez a hosszan tartó fájdalomhoz hozzájárult.

Belátás, és bocsánatkérés. Számomra a ’sajnálom’ szó jobban lefedi, amit ilyenkor érzek. Az, hogy egy ilyen helyzetben bocsánatot kérjek, vagy bármit is kérjek a másiktól, nagyon furcsa. A sajnálommal szeretném kifejezni mindazt, amit gondolok: felelősséget vállalok, megbántam, és készen állok arra, hogy tegyek azért, hogy a másiknak könnyebb legyen. Lehet, hogy a végére még oda lehet tenni, mert a társadalmunkban ez a két szó olyan fontos tud lenni:

Bocsánatot kérek.

Ennyi.

Mindez egy nagyon hosszú, fájdalmas belső gyötrődés eredménye, de ezeknek a gyötrődéseknek nincs helye egy bocsánatkérésben szerintem. Csak annak, ami a másik felet szolgálja, ami neki hozhat megkönnyebbülést. Így hangzik hát az én bocsánatkérésem:

Beismerem, hogy 20 évvel ezelőtt egy autó hátsó ülésén péniszemet elő véve orális szexuális érintkezésre akartam rávenni önt. Belátom, hogy az akkori közeledésem nem volt megfelelő. Hiányzott belőle a tisztelet, az egyenrangúság, a kölcsönösség. Most húsz év távlatából látom, megértettem, hogy mennyi szenvedést, gyötrődést, kínt okozott ez a jelenet az ön életében. Sajnálom, hogy olyat tettem önnel, mely ehhez a hosszan tartó fájdalomhoz hozzájárult. Bocsánatot kérek.

Nagyon idegenül hangzik ez így. Szokatlan. Miközben írtam, számomra világossá vált, hogy szerintem lehetetlen sajtóközleményben bocsánatot kérni. Arra vágyom, hogy legyen lehetőség arra, hogy két ember szemtől szemben le tudjon ülni, és esetleg egy mediátor segítségével végigmenjen egy nehéz folyamaton, melyben megtörténik a megértés, a felelősségvállalás, és esetlegesen az empátia.

Nem venném a bátorságot, hogy minderről írjak, ha úgy gondolnám, hogy ez két ember magánügye. Azzal, hogy Sárosdi Lilla kilépett a fényre, úgy gondolom, már társadalmi üggyé vált mindez. Sokan, sokat írtak arról, hogy mi a bántalmazás, és mi nem. Számomra nagyon fontos kérdések kerültek elő. A bocsánatkéréssel kapcsolatosan is olvastam számomra izgalmas írásokat, de jóval kevesebbet, mint amennyit a zaklatással foglalkoztak. Azért írtam erről, mert szerintem szintén nagyon fontos, hogy tudjunk arról párbeszédet folytatni, hogy mit nevezünk bocsánatkérésnek, és mit nem.
nagyonzoli.hu | login