Az élet védelméről Geréb Ágnes kapcsán

2018. 02. 08.
Ítélkeztem. Ítélkeztem azok felett, akik ítélkeztek Geréb Ágnes felett. És azok felett is, akik egyetértettek az ítélettel. Aztán megláttam: nem szeretném, hogy ez így maradjon.

Elfogult vagyok. Több mint húsz éve követem az otthonszülés ügyét, és Geréb Ágnes munkásságát. Azt gondolom, amiért küzd, mindannyiunk fontos ügye. A szülésekkor bekövetkezet tragédiák, a folyamos perek, és most az ítélet nagyon felkavartak. Szégyenkeztem, elkeseredtem és nem utolsó sorban dühös lettem. Meg sem láttam, hogy ítéleteket fogalmazok meg azok felé, akik nem értenek velem egyet. Szűklátókörűnek, tájékozatlannak, bosszúszomjasnak, ostobának tituláltam embereket. Talán magamnál még láttam, hogy miből fakadnak érzéseim, de a másik oldalt már csak ellenségként láttam. És mikor erre ráébredtem, tudatosodott: nem szeretnék így viselkedni. Annyira vágyom arra, hogy ha nem értünk egyet valamiben, akkor is lássuk a másik oldalt. Ezért elhatároztam, hogy megnézem alaposan, hogy mi forrong bennem, és addig nem nyugszom, amíg legalább magamban közelebb nem kerülök közelebb a másik táborhoz, azokhoz, akik elítélik Geréb Ágnest, akik egyetértenek a börtönbüntetéssel.

Azt találtam, hogy számomra a szabad döntésről, az önrendelkezésről, az erőszakmentességről, gyöngédségről, az egyenlő bánásmódról és igen: az élet védelméről szól mindez. Amint megtaláltam azt a fontos szükségletet, hogy ’az élet védelme’, azonnal éreztem, hogy közelebb kerülök azokhoz, akik ítélkeznek. Rádöbbentem: ez az, ami összeköt minket. Ők is az élet védelméért állnak ki. A szükségletek szintjén nincs köztünk konfliktus. A konfliktus abból ered, hogy más megfigyelésekből indulunk ki, és más megoldási stratégiákat találunk szükségleteink kielégítésére.

Próbáltam a börtönbüntetést helyeslők szemével nézni, az ő fejükkel gondolkodni. Összeszedtem, hogy mik azok a megfigyelések, belső képek, gondolatok, melyek felől megközelítik az egész kérdést.
  1. Látnak maguk előtt egy kórházat. Egy felszerelt, modern kórházat, képzett szakemberekkel, akik felkészültek arra, hogy bármilyen krízishelyzetet megoldjanak. Ha egy szülés során bármi komplikáció fellép: beindul az apparátus: készen áll a műtő, a szike, az altatás, az orvos, a gyógyszerek, minden, amit csak korunk adhat.
  2. Emellett látnak maguk előtt egy szülést, mely egy veszélyes dolog. Gondolnak a sok császármetszésre, melyek nyilván azért történtek, mert a szülés természetes úton nem tudott volna megtörténni. Viszont a műtét megmentette az anyát és a babát is. Elképzelik, hogy mi történne ilyenkor egy otthonszüléskor. Rohangáló embereket képzelnek, késve érkező mentőautót, és veszélyben látják az anya és a baba életét. Mindezt egy rossz döntés miatt. Amiatt, hogy az otthonszülést választotta volna az anya a biztonságos kórház helyett.
  3. Olvasnak tudományos kutatási eredményeket, melyek kimutatják, hogy a kórházi szülés biztonságosabb, mint az otthonszülés.
  4. Talán látnak még egy ezoterikus boszorkányt, aki a sötét középkorba vagy épp az őskorba akarja visszavinni a családokat, és mindenféle ködös spirituális maszlaggal magyarázgatja, hogy miért kell ennek így történnie. És próbálják figyelmeztetésekkel, felfüggesztett büntetésekkel eltántorítani mindettől, de ez lehetetlennek látszik.
  5. Látnak egy rebellist, aki nem hajlandó betartani a szabályokat, hiába figyelmeztetik erélyesen. Látják magukat, ahogy tisztelik a törvényeket, fizetik az adójukat, és általában, megtesznek olyan dolgokat is, melyek nem tetszenek nekik, de figyelembe veszik, hogy mik a törvények. És akkor jön valaki, aki azt mondja: engem nem érdekelnek a szabályok. Eltiltanak a tevékenységtől, amit csinálok, csinálom akkor is. Mi lesz a társadalomból, ha ezt mindenki így csinálja?

Ha ezek a megfigyelései, gondolatai valakinek, akkor nem csoda, ha ez után értetlenség és felháborodás következik. Nem csoda, ha a megszületendő gyerekek és a szülő anyák biztonságáért, az élet védelméért kiáltanak. És büntetést követelnek annak fejére, aki nem tesz meg mindent ezekért az értékekért.

Mindezt végiggondolva megszületik bennem a megértés. Ha én is így látnám a világot, én is ugyanerre a következtetésre jutnék, valószínűleg. A gondolatmenet eredményeképp megkönnyebbültem. Jobban értem azokat, akik börtönért kiáltanak. Nem értek velük egyet, de képes vagyok megérteni őket. Mert a közös szükségletünkre, az élet védelmére ők azt látják megfelelő stratégiának, hogy ha valaki nem tesz meg mindent ezekért, azt meg kell büntetni.

Nem hiszem, hogy sokan olvassák ezt az írást azok közül, akik ellenzik Geréb Ágnes börtönbüntetését. Ha mégis ilyen vagy, akkor egy kísérletre hívlak. Nézd meg, vajon elítélsz-e engem azért, mert én Geréb Ágnes felmentésére vágyom. Vajon milyen ítélkező gondolatok jutnak eszedbe? És ha ezeket megnézted, vajon el tudod-e képzelni a szándékot magadban, hogy megérts engem? Hogy közelebb kerülj hozzám? Nem arra hívlak, hogy érts velem egyet, csak az a kérdés, hogy vágysz-e arra, hogy megérts valakit, aki másként gondolkodik.

Ha idáig eljutottál, segítek azzal, hogy elmondom, én milyen megfigyeléseket látok, nekem honnan indulnak a gondolataim. Ennél persze sokkal több van, de párat szívesen megosztok:
  1. Látok furcsa statisztikákat. Azt látom, hogy míg Svédországban a kórházi szülések aránya 99.9% addig Dániában csak 20%. Két nagyon hasonló ország, mégis valami nagyon látványos különbséggel. Igaz, hogy a dániai 80% nem mind otthonszülés, ebbe beleszámítanak a születésházak is. Viszont Hollandiában az otthon szülés aránya 30%. Érdekes, hogy nálunk fejlettebb országokban is nagyon magas tud lenni az otthon szülés aránya.
  2. 2007-ben összesen 132 újszülött halt meg életének legelső napján Magyarországon. Egy meghalt a Geréb Ágnes által kísért szülés során, 131 pedig kórházakban szerte az országban. Tényleg azt mutatják az adatok, hogy annyira biztonságos a kórházban szülés? Mennyit írt a média erről a 131 halálesetről? Vajon tényleg minden alkalommal elkerülhetetlen volt a tragédia? Vajon van egyenlő elbírálás szakember és szakember viszonyában?
  3. Az, hogy szülő nő milyen hormonális, pszichés, fizikai állapotban van, közvetlen hatással van arra, hogy mennyire lesz a szülés komplikációtól mentes. Minél inkább kizökken a nő a saját ritmusából, békéjéből, folyamataiból, az extra kockázat a szülés szempontjából. Vannak nők, akiket a kórház gondolata megnyugtat, és segíti folyamataikat és vannak, akiket az otthonlét, a megszokott környezet, a nyugalom segít a folyamatok zavartalan lefolyásában. Ezekben az esetekben a kórházba vitel extra kockázatnak számít, melyeket nem mindig tudnak ellensúlyozni a csodás műszerek.
  4. Az általam olvasott kutatások korántsem egyértelműek. Több olyan kutatási eredményt is láttam már, melyeken az látszott, hogy az otthonszülés nem kockázatosabb, mint a kórházi. Olvastam az angliai javaslatot, mely kifejezetten azt mondja, hogy problémamentesnek ígérkező szülés esetén a kórházba vitel extra kockázattal jár, és ezekben az esetekben az otthonszülést javasolja.
  5. Miért történik az, hogy míg másokat lábbilincs nélkül visznek tárgyalásra, addig Geréb Ágnesnek a rablógyilkosnak járó eljárás jut, és mikor kéri, hogy legalább a lábbilincset távolítsák el a lábáról, erre nemet mond a bíró. Sérül számomra az egyenlő elbírálás elve, mely alapvető lenne a bírósági tárgyalóteremben.

Nem arra vágyom, hogy győzködjük egymást, vagy éppen eldöntsük, kinek van igaza. Csak arra, hogy legyünk kíváncsiak a másik oldalra, halljuk meg egymást, és akkor talán többre jutunk. Arra biztosan vágyom, hogy lásd: számomra is fontos érték az élet védelme. Az élet védelméért állok ki akkor, amikor a biztonságos otthonszülés mellett állok ki. És értem már, hogy Te is az élet védelméért szállsz síkra akkor, mikor ellenzed. Ha megengedjük magunknak a luxust, hogy átéljük azt, hogy közösek a szükségleteink, hogy ezekben találkozunk, akkor talán hosszú beszélgetések után közös stratégiát is tudnánk találni arra, hogy hogyan valósulhat meg a szülés, születés kapcsán az élet védelme úgy, hogy mindnyájan elégedettek lehetünk.
nagyonzoli.hu | login